Immár 18. éve, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai Emléktúrával tisztelegnek a nyugat-magyarországi felkelés hősei előtt, akik az életüket áldozták azért, hogy Sopron ma magyar lehessen. Alább a túra beszámolóját közöljük:
Az előző évekhez hasonlóan idén is a soproni Szent Mihály temetőnél gyülekeztek a túrázók. A Kárpát-medence szinte minden pontjáról érkeztek érdeklődők, nemcsak a csonkahon minden szegletéből, hanem még Felvidékről és Erdélyből is érkeztek olyanok, akik büszkén emlékeznek meg nyugat-Magyarország megmentőire. Kezdésként Horváth Gábor, a túra főszervezője köszöntötte a résztvevőket, majd a második ágfalvi csata hősi halottjainak, Szechányi Elemér és Machatsek Gyula sírjánál elhelyeztük a megemlékezés virágait. Innen Sopron belvárosán át vezetett az utunk, ahol megálltunk több helyszínen is, ami fontos szerepet játszott a felkelés során vagy Sopron városának történetében. Ezek közé tartozott Sopron Város Kulcsa, ami annak emlékére állíttatott, hogy a hazánkra törő II. Ottokár Cseh király seregei előtt nem, csak a magyar király előtt nyitotta meg a soproni városkaput, ezzel kiérdemelve a szabad királyi város címet. A tűztorony túloldalán megtekinthettük a domborművet, ami Hungáriát ábrázolja, körülötte pedig a város hűséges magyar és német polgárai. A toronytól pár lépésre található dr. Sopronyi-Thurner Mihály polgármester szobra, aki diplomáciai úton mindent megtett azért, hogy a városa ne kerüljön idegen kézre. Az utolsó megállónk a városban a Széchenyi tér volt, ahol a soproni polgárok tüntettek az osztrák megszállás ellen, majd ezután elhagytuk a várost.
Első megállónk a városon kívül a Károly-kilátó volt, ahonnan festői kilátás fogadta a túrázókat. Innen továbbhaladtunk A Felkelő emlékművéhez, ahol Dobay Gergely, a HVIM felvidéki vezetője elmondta megemlékező beszédét. Kifejtette, hogy miért van szoros kapcsolat a Selmeci Őrjárat- és a Rongyos Gárda Emléktúra között, ugyanis a Selmecbányát elhagyni kényszerülő egyetem Sopronba költözött és vele együtt jöttek azok a fiatal egyetemisták is, akik Selmecbányán fegyveres őrjáratokat szerveztek a rend fenntartására, a zendülő szlovákokkal szemben, később a nyugat-magyarországi felkelésben is bátran kivették a részüket. Dobay szerint az ilyen fiatal hősöket kell példaképünknek tekinteni és ha kell, akkor akár az életünket is feláldozni a magasabb cél érdekében. A beszéde után elhelyezte a megemlékezés koszorúját a szobornál, majd indultunk is tovább.
A Felkelő emlékművét elhagyva egy hosszabb úton keresztül értünk a Szalamandra-tóhoz. Itt a forrásvízből mindenki újratölthette a kulacsát, amire a nagy melegben szükség is volt. Innen keresztülhaladtunk Muckon és Brennbergbányán, hiszen ezeken a környékeken járt egy évszázada a Rongyos Gárda. Utunk végéhez közeledve még a Ház-hegyi kilátónál megálltunk egy rövid pihenőre, majd innen megérkeztünk Ágfalvára, ahol megkoszorúztuk az első ágfalvi csata hősi halottjának, Baracsi László sírját, majd a Baracsi László emlékművet, ami pár méterre található attól a helytől, ahol anno hősi halált halt. Itt a túra hivatalos része véget is ért, még a végén beültünk a helyi pizzériába, ahol minden résztvevő átvehette a megérdemelt oklevelét.
Idén is sikerült méltó módon emléket állítanunk a Nyugat-Magyarország hőseinek, köszönjük mindenkinek a részvételt és a soproni tagszervezetünknek a szervezést. Jövőre ugyanitt találkozunk!
További képek a rendezvényről:
Comentários