A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai idén is részt vettek a Budapest Pride elleni kiálláson.
Az idei évben bebizonyítottuk, hogy van értelme az utcai jelenlétnek is. A HVIM ellendemonstrációján több normalitást képviselő bajtársi szervezet is részt vett, kint volt az utcán a, a Magyar Önvédelmi Mozgalom, a Magyar Életvédők és civil aktivisták is (például Budaházy György és Edda).
A gender-ideológia korunk egyik legnagyobb kihívását jelenti, az emberiségre – egyfajta antropológiai forradalom képében – leselkedő egyik legnagyobb veszélyt rejti, és a világunk, illetve az ember totális megváltoztatására, fel- és kiforgatására tör. A tiltakozásunk szimbolikus, és/de rendkívül fontos! Már csak azért is, mert úgy tűnik, lényegében magunkra maradtunk.
Ha mi nem megyünk ki, nem jelenünk meg értékelhető számban, akkor az ellenállás utolsó bástyája is ledől. Ha mi nem megyünk ki tiltakozni, akkor a világ szemében az abnormalitás normalitássá válik. Ha senki sem tiltakozik, akkor nyilván minden rendben van. Az utolsó tiltakozók eltűnése után a Sátán ezen machinációit siker fogja koronázni.
Sajnos a normalitást képviselők körében az a nézet alakult ki, hogy felesleges kimenni az utcára, mert a rendőrség hatalmas erőkkel védi a deviánsokat, a gyülekezési törvény pedig mindenféle „bevállalósabb” akciót komolyabban rendel szankcionálni. Első rátekintésre mondhatnánk tehát, hogy semmiféle eredményt nem értünk el. De ez nem így van!
Legnagyobb eredményünk, hogy a budapesti vonaglás – a nyugati Pride-okhoz képest – egyelőre konszolidáltabb: vallásgyalázó, keresztényellenes jelképek és üzenetek nem jelennek meg, ahogy tartózkodnak a nyilvános testi fajtalankodásoktól is. Ez annak köszönhető, hogy a korábbi években ezeket csírájában fojtották el a hatóságok a bejelentéseink, feljelentéseink nyomán, és volt olyan papnak öltözött, Budapesten élő külföldi buzeráns, akit sikerült visszakergetni hazájába…
További képek az eseményről:
