Már nem éktelenítik a Szalárd völgyében található Wass Albertről elnevezett forrást jelölő kőtömböt trágár szavak. A marosvásárhelyi HVIM néhány tagja és szimpatizánsa Szelek hava 13-án vasárnap ugyanis lemosta a gyalázatot a szó szoros értelmében.
Az előzményekhez tartozik, hogy a Czegei Wass Alapítvány és a holtmarosi Református Egyház Kikelet hava 29-re,Wass Albert születésének századik évfordulójára megemlékezést szervezett. Ez alkalommal Wass Albert kedvenc forrásánál egy kőtömböt helyeztek el, és erre egy az írófejedelem nevével ellátott táblát akartak elhelyezni, a rendezvény részeként pedig felavatni az emlékkövet. Mint tudjuk ez utóbbira nem került sor, mert a megszállóként viselkedő soviniszta román hatalom megtiltotta az emlékrendezvény megtartását a forrásnál, és állítólag a dédai polgármester toborozta a nem éppen a magyar barátságáról híres népét az ünnepség megzavarására. Így tehát elmaradt az emléktábla elhelyezése a kőtömbön. De ennyivel nem érték be nemzetünk ellenségei, mert ismeretlen tettesek helytelen magyarsággal Wass Albertet és egyben a magyarságot megcélzó trágár szavakat mázoltak a kőre egy nappal a tervezett forrásavatás előtt.
A fehér színű és valószínűleg aszfalt festékkel odamázolt írást nem volt könnyű eltávolítani, de természetesen ettől függetlenül ezt meg fogjuk tenni, bárhányszor lesz szükség rá. Ez alkalommal is üzenjük a román sovinisztáknak, hogy ne reménykedjenek, mert ebbe (a szerintük sziszifuszi küzdelembe) soha nem fogunk belefáradni. Ahogyan Bartha József lelkipásztor is elmondta a Kikelet hava 29-én a templomba szorult, de ott mégis magtartott emlékrendezvényen: ,,Mi mindig összegyűjtjük köveinket, s hajlékokat, templomokat, iskolákat építettünk, s építünk belőlük. Jöttek idők és emberek, szétrombolták mindezt. Mi ismét elkezdtük egybegyűjteni a köveket, és építettük a hajlékokat, templomokat, iskolákat. Megint jöttek..., és sorolhatnám.
Mi vagyunk a köveket gyűjtögetők, a köveket hasznossá változtatók, mások a köveket szétrugdalók, a haszontalanok. A mi kötelességünk, hogy a köveket mindenkor összegyűjtjük, s jeleket hagyunk magunk után, amire majd a gyerekeink s unokáink építenek ismét templomokat, hajlékokat és iskolákat, és közben hangosan áldják az Istent, és imádkoznak majd minden engedély kérés nélkül.
A lemázolt, meggyalázott köveinket mi megtisztítjuk, és ezt bárhányszor kell, újra és újra megtesszük. Soha nem fogjuk megunni ezt a sziszifuszi munkát. Ezt örököltük és örököltetjük gyermekeinkkel is." Igen, ez nekünk szent kötelességünk!
Miután letisztítottuk a követ és a kőhöz legközelebb eső és legvastagabb törzsű fa kérgét, amelyen ugyanolyan tartalmú szöveg volt látható, de még aznap, hazafelé tartva betértünk Bartha Józsefhez és munkánk eredményéről beszámolva kellemes meglepetést akartunk neki szerezni. A lelkészi hivatalban azonban mi lepődtünk meg aztán egy nekünk viszont nem kellemes és nem örvendetes hír miatt, noha nem vagyunk olyan naivak, hogy azt higgyük, hogy effélére nem kell már számítani az eljövendőben. Megtudtuk ugyanis, hogy Bartha József a forrást jelölő köveket szétdúlva találta, amikor egy csonkahoni csoporttal kiment a forráshoz szombaton. A nagy kőtömböt is kimozdították valakik a helyéből, sőt teljesen felfordították. Nem kímélték gyűlölségükben a nemrégen odaültetett zsenge kis fenyő csemetéket sem. Azokat is megtiporták. Pusztuljon minden, - gondolták - ami magyar, ami magyar ember keze munkája s egyáltalán amihez magyar embernek köze van!
Mi pedig másnap, amikor kimentünk letisztítani a kőtömböt, azt már helyére visszaállítva találtuk a kőtömböt övező kisebb kövekkel együtt, és munka közben nem is tudtuk még, hogy néhány órával ezelőtt milyen viszontagságokon mentek ezek keresztül.
Közismert, hogy Bartha József akarata szerint a Wass Albert nevét viselő és megáldott emléktábla rövidesen fel fog kerülni a forrást jelölő kőtömbre. Ez, ami pénteken éjjel vagy szombaton hajnalban történt, jelzés a balkáni tolerancia részéről, hogy milyen sorsot szánnak a táblának ha végre felkerül a a neki szánt helyre. De ismétlem, mi úgyis helyreállítjuk akárhányszor is! Mi vármegyések nagyon szeretünk együtt lenni és együtt dolgozni. A hazáért, a nemzetünkért kiváltképp. És ez az esemény, mármint az emlékhely feldúlása ha másra nem is, de erre mindenképpen jól jött. És jó volt tagtoborzásra és szimpatizánsaink számának növelésére is. Megyünk ha kell máskor is. Mégtöbben!
Комментарии