Százezres tömeg vonult Varsó utcáin nemzeti színű lobogókba és piros görögtűzbe öltöztetve a fővárost. A hazafias jelszavakat skandáló felvonulók Lengyelország függetlenségét ünnepelték. Idén először a kormányzó PiS megpróbálta ellopni a lengyel nemzeti radikálisok által életre hívott rendezvényt. A HVIM delegációja a nemzeti radikálisok menetoszlopának élén vonult.
November 11-én ünneplik Lengyelország függetlenségét. Józef Piłsudski marsall 1918-ban ezen a napon adott megbízást a helyreállított lengyel állam nemzeti kormányának megalakítására. Évtizedes hagyomány már, hogy Varsóban a lengyel nacionalisták hatalmas, százezer embert megmozgató felvonulást tartanak ennek emlékére. Nem mindennapi rendezvény ez, hiszen Európában egyedülálló, hogy a nemzeti oldal ekkora tömegeket tud megmozgatni. Ahogy a korábbi években, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felvidéki és csonkaországi tagjai is részt vettek a felvonuláson a lengyel bajtársi szervet, az ONR meghívására. A rendezvényre Olaszországból és Spanyolországból is érkeztek hazafiak.
Az idei felvonuláson azonban egy veszélyes jelenség is megfigyelhető volt, amely kiválóan párhuzamba állítható Magyarországgal és a Fidesz politikájával: amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére. Történt ugyanis, hogy a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) szemet vetett a Függetlenségi Menetre. Megoldhatatlan volt, hogy ez a számára több okból is vállalhatatlan nemzeti rendezvény ne valósuljon meg, ezért megpróbált az élére állni és át akarta venni annak megszervezését.
Bár a hivatalos szervezői feladatokat sikerült einstandolniuk a kormánypártiaknak, a menetet a kezdetektől szervező nemzeti radikális erők nem voltak hajlandóak otthon maradni és szó nélkül átengedni évtizedes munkájuk gyümölcsét. Hogy éreztessék ellenérzésüket azzal szemben, hogy egyesek politikai tőkét próbálnak kovácsolni a nemzeti kezdeményezésből, a nemzetiek nem voltak hajlandóak beállni az új szervezők közé. A végeredmény az lett, hogy az idei felvonuláson együtt, de mégis két tömbben vonultak a résztvevők egymás mellett. Az útvonal végén a nemzeti radikális szervezetek menetoszlopa levált a „békés” tömegről és egy kisebb kerülővel érkezett meg az esemény záróbeszédeinek otthont adó színpadhoz. Ekkor lehetett igazán látni, mekkora tömeg követte a folyamatosan skandáló, pirotechnikai és egyéb látványelemekkel emlékező fiatalokat, és mennyien maradtak az új szervezőgárda csendes, sétáló menetében. Bár a „mérsékelt” erők szándéka részben sikerült, ez a pillanat megmutatta, hogy a Függetlenségi Menet szellemiségét nem lehet ellopni, az emberek többsége kitart azok mellett, akik megálmodták az eseményt.
Nem meglepő módon, az ottani kormánymédia pozitívumként emeli ki, hogy az idei évben semmilyen rendbontás nem történt, nem támadták meg a szivárványszínű zászlókkal provokáló ellentüntetőket és épületeket. A magyarországi független-objektív-nemzeti-keresztény-konzervatív sajtó egyenesen arról ír, hogy a korábbi években a „szélsőjobboldali csoportok” is megjelentek a rendezvényen, mélyen elhallgatva a tényt, hogy mindezidáig ezek a csoportok voltak maguk a szervezők.
Idén szemtanúi lehettünk annak miként próbál a politikai jobb-közép lenyúlni egy tiszta, nemzeti értékeket képviselő kezdeményezést és átformálni azt egy kilúgozott, „méltóságteljes” eseménnyé. Ha a lengyel nemzeti radikálisok ezt hagyják, pár év múlva már csak egy semmitmondó „Békemenet” fog masírozni Varsó utcáin.
A történések kísérteties hasonlóságot mutatnak a magyarországi eseményekkel. Miután a magyar nemzeti radikálisok másfél évtized kemény munkájával a köztudatba emelték a Fidesz által korábban tabuként kezelt Trianont, az Orbán-kormány, érezve a társadalmi igényt, „felkarolta” a témát és csinált belőle egy barackfavirágos, kilúgozott emléknapot.
További képek a rendezvényről:
Comments