Egy Magyarországon élő, külföldi diák kért fel két vármegyés vezetőt, Barcsa-Turner Gábort és Kónyi-Kiss Botondot, hogy válaszoljanak neki néhány kérdésre, ugyanis a témája a hazafias szervezetek viszonya a környezetvédelemhez. A riport viszont jóval több lett, mint környezetvédelmi kérdések boncolgatása. Kiderül, hogy milyen társadalmat, politikai berendezkedést tud elfogadni a HVIM, milyen környezetvédelmi problémákat okoznak a cigányok vagy éppen a migránsok, és hogy mi lehet a kiút…
Az általatok vezetett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik fő tulajdonsága a nemzeti önazonosság képviselete, annak erősítése a társadalomban. Hogyan kapcsolnád össze a a környezetvédelmet a nacionalizmussal?
Barcsa-Turner Gábor: Nagyon egyszerű a válasz: mi szeretjük a hazánkat, ami nemcsak a benne élő embereket, hanem a természeti adottságait is jelenti, magát a hazánk környezeti adottságait is. A Kárpát-medence (az eredeti Magyarország) egy földrajzi egységet alkot, ami nem véletlenül volt a magyarság szállásterülete a kezdetek óta, később aztán az országunk is. Nincs nacionalizmus környezetszeretet, így környezetvédelem nélkül sem! A közös környezetünk szeretete egyébként minden nacionalistát a földön össze kellene, hogy kapcsoljon. A nacionalizmusunk részének kellene lennie a természet szeretetének is. A magyar ősvallás és egész népünk is a természetközeli volt. Gondoljunk a forrásoknál, vagy hegycsúcsokon történő áldozásra, imádkozásra, vagy éppen arra, hogy lovas nemzet vagyunk, a nomád berendezkedésünkből fakadó volt. A magyarság számára ez az agyon urbanizált, a vidéki életet elpusztító berendezés a furcsa és idegen. Egyik fő motívuma a magyarságnak az életfa. Életfa – szerintem ezzel mindent elmondtam, hogy milyen kapcsolatunk volt egykoron a természettel
Barcsa-Turner Gábor (b) és Kónyi-Kiss Botond (j)
Kónyi-Kiss Botond: Sajnos ma már ott tart a világ, hogy az emberi társadalmak és civilizációk alapvető jellemzőit is magyarázni, sőt mi több, védelmezni kell. Az, hogy harmóniában éljünk a környezetünkkel és nemzettársainkkal, valaha magától értetődő volt. Évszázadokra visszanyúló és nagyon súlyos pusztítás és rombolás eredménye az, hogy ma egyáltalán beszélnünk kell ezekről a kérdésekről, a francia forradalom szellemi örökösei szisztematikus létrontó tevékenységükkel mindent lebontanak, ami a tradicionális világot és abban az ember identitását meghatározza. Azt kell látni, hogy ezeknek a destrukciós folyamatoknak egy az eredőjük és egy a céljuk. A szakrális birodalmak és királyságok, az általános vallásos életszemlélet, a nemzeti azonosságtudat felszámolásával párhuzamosan az embert körülvevő természeti világ is áldozatául esett a materialista rombolásnak, ami alapján a természetet a holnapra való tekintet nélkül, a pillanatnyi profitérdek által motiválva csak kirabolni és kifosztani kell.
Mit gondolsz a környezetvédelem általános, mai formáiról, ezt képviselő mozgalmairól? Például a WWF magyarországi tevékenységéről?
BTG: Álságosak legtöbbször és csak a tünetekkel, foglalkoznak általában a kérdéskör komplexitását figyelmen kívül hagyva. Véleményem szerint a liberalizmussal szembeni harc fontosabb, mint önmagában való környezetvédelem, tekintve, hogy a liberalizmus által legyártott, modern, individualista, csak a mának élő, saját életciklusában gondolkozni képes ember lehet olyan ostoba, hogy tönkretegye az élőkörnyezetét nem gondolva a jövőre. A modern hozzáállás a fogyasztásban, az önzésben, a környezet kizsákmányolásában is megmutatkozik. Sokkal inkább a liberális életmódon, a fogyasztói társadalmon kellene változtatni, a liberalizmust kellene eltörölni a Föld színéről, minthogy az általuk okozott tüneteket maszatoljuk. A modern világ problémáit nem lehet megoldani anélkül, hogy ne térnénk vissza a tradicionális társadalmi berendezkedéshez és a tradicionális szellemiséghez. Egyébként azt a fajta környezetvédelmet elutasítom, ami kulturális-vallási hagyományokat támad. Például a hindu áldozati állatok leölését, vagy a spanyol bikaviadalokat nem tartom környezetre károsnak, tekintve, hogy több száz évvel ezelőtt is voltak ezek a rítusok, és nem ezek okozták a klímaváltozást, vagy az egyes fajok kipusztulását.
KKB: A környezet védelme alapvetően a világot megtartó erők, ha úgy tetszik, a klasszikus politológiai fogalmak szerinti jobboldali erők céljai között kell, hogy szerepeljen. Ennek ellenére azt látjuk, hogy döntően a baloldali, gyakran szélsőliberális körök teszik figyelmük középpontjába a témát. Ennek oka főleg tragikus zavarodottságukban van, hogy nem veszik észre, a környezet pusztítása éppen a liberalizmusból, mint felforgató gyökéreszméből következik. Az ember eredeti vágya az életen és természeten túli öröklétre irányul, a modernitás előtti civilizációk, kultúrák, vallások és az egész teremtett világ pedig ehhez szolgáltak támasztékul és útmutatóul. Némi szerencsével még ma is lehet beszélgetni jobb világban született, régi öregekkel, akik például nem félnek meghalni. Átéltek háborúkat, bombázásokat, megjárták a lövészárkok és a hadifogságok poklát, de derűvel várják életük befejezését. Mert az emberi élet értelme az életen túliban rejlik. Valaha ez volt az ember általános életfelfogása, míg a modernitás és liberalizmus meg nem fosztotta ettől a világot. Mert ezzel szemben a mai modern, materialista ember a minél intenzívebb hedonizálásba menekül valós életcél hiányában, és nem nézve se Istent, se embert, átgázol mindenen, ami az önös érdekének útjában áll. Míg az előbbi, a régi ember művelte, gondozta az Isten által rábízott földet, addig az utóbbi vegyszerekkel mérgezi és pusztítja azt. De nem lehet a problémát felszíni csiszolgatással megoldani. Itt létszemléleti síkon van törés a hagyományos és a modern szemlélet között. Ha a természetre, mint a teremtett világra, mint az Égből kapott ajándékra tekintünk, akkor ennek okán azt végtelenül megbecsüljük, és összhangban élünk vele. De ha nincs meg ez a koherens világkép bennünk, akkor törvényszerűen csak valami részleges, következetlen, botladozó álláspontot tudunk kialakítani. Ilyen a mai környezetvédelem. Nem jelenik meg magasrendű szempont, csupán szentimentalizmusból fakadó túlfűtött sajnálatra alapozódik.
Mit gondolsz a zöld pártok eszmeiségéről, Magyarországon és úgy általánosságban?
BTG: Sajnos összekapcsolódtak a baloldalisággal, liberalizmussal és egy merőben modern szemlélet. Az eredeti, tradicionális szemlélet viszont integráns módon magában hordozta a környezet védelmét is, a környezet tiszteletben tartását is. Az emberiség nem fejlődött, hanem visszafejlődött, aminek tüneteit észlelik a liberálisok is a környezet kapcsán, ezért a hagyományos szemléletből kisajátították a környezettel való foglalkozást.
Úgy tűnik, hogy baloldali téma a környezetvédelem. Szerinted is ezzel a témával a baloldalnak kell foglalkoznia?
BTG: Nem az az érdekes, hogy a jobboldaliság összefügghet a környezetvédelemmel, hanem szerintem pont az az ellentmondásos, hogyha egy liberális-baloldali foglalkozik a környezettel. Egy jobboldali ember rendpárti is és a rendpártiságból fakad a törvények maradéktalan betartása. Például a cigányság brutális természetpusztítása, mint az illegális erdők kiirtása, a szeméthegyek létrehozása megfékezhető lenne… ha valaki baloldali-liberális és mellette környezetvédő, akkor nem foglalkozik a cigánybűnözéssel a politikailag korrektség miatt. Magyarországon igen számottevő környezetkárosító tényező a cigányság. Nem tudok pontos adatokat mondani, mert a rendszer olyan, hogy nem készít erről felmérést, de az tény, hogy minden putri (amiből van bőven) egyben egy szeméttelep, dögkút is egyben, illetve az biztos, hogy a közeli erdőségeket tarra vágják illegálisan, teleszemetelik a patakokat, folyókat, roncsokat hagynak hátra, házakat bontanak szét illegálisan. A törvénytelen kutyaviadalokról ne is beszéljünk, ha már a belpestiek kedvenc témáját, az állatvédelmet is idevesszük. A balliberális környezetvédők, állatvédők kezdhetnék itt is a munkájukat.
Egy átlagos magyarországi putri
A migrációs folyamatok hatással lehetnek e környezetre?
KKB: Jelenleg egy drámai demográfiai válság kellős közepén vagyunk. Az emberi történelem számára többezer évig, lényegében a 18. századig ismeretlen fogalom volt a népességnövekedés, ezzel szemben az elmúlt kétezer év teljes demográfiai növekedésének huszonöt százaléka az elmúlt évtizedben halmozódott fel robbanásszerűen. A növekedés 97%-át az éhínségek, járványok és háborúk sújtotta afrikai és ázsiai országok lakossága produkálja. Az ENSZ – mely szervezet nem vádolható rasszista félelemkeltéssel – előrejelzése szerint 2100-ra Afrika népessége a jelenlegi 1,2 milliárd főről eléri a négymilliárd főt. Afrika képtelen eltartani ennyi embert, így magától értetődő, hogy ez a rákos burjánzáshoz hasonlító folyamat oda vezet, hogy a fekete kontinensről százmilliók indulnak meg Európa irányába az éhhalál elől menekülve. Ehhez még hozzájárul az a direkt rasszkeveredést és az északi fehér rassz eltűnését előirányzó szándék is, ami a háttérből, de egyre nyíltabb módon szervezi a tömeges bevándoroltatást. Ma tehát a migrációból mondhatni “még csak” ízelítőt kapunk, ám már ez is sok helyen élhetetlenné tette az Öreg Kontinenst. Bűnözés, erőszak, no-go zónák, a vallásuk szabályozó ereje alól magukat kiszakító tömegek. Ezek jellemzik az illegális bevándorlók által alkotott környezetet.
BTG: Mindenképpen, hiszen látjuk a vonuló hordákat hogyan szemetelnek, milyen mocskot hagynak maguk után. Ezek az emberek saját civilizációjuknak is a mocskát jelentik, mert ha nem azok lennének, akkor szülőföldjükön próbálnának meg boldogulni, vagy fegyverrel a kézben meghalnának. A migránsok értelemszerűen nem érzik magukat otthon az új „hazájukban”, és aki nem tekint magáénak valamit ténylegesen, illetve nem vett részt annak felépítésében, az nem is vigyáz rá, tönkreteszi azt. Ez nemcsak az épített környezetre vonatkozik, hanem az egész környezetükre. Illetve azt is vegyük figyelembe, ha mindenhol ugyanazok az emberek élnek, megszüntetik Európa és az egész világ etnikai sokszínűségét, mert egy homogén masszát hoznak létre, akkor a környezet is sivár, hagyományok nélküli és üres lesz. A baloldali-liberálisok szoktak az etnikai sokszínűségről szónokolni, de amit valójában ők akarnak az pont, hogy a homogenizálás. Az egyedi jellemzőket, amik a hagyományokból fakadnak, azokat tüntetnék el. Ez a modern hozzáállás egysíkú, homogén környezeti világot fog létrehozni. A tájakhoz hozzátartoznak a hagyományok, kultúrák, az ott élő népek. Ha mindenhol tegyük fel félbarna-félfehér identitás nélküli emberek fognak élni, akkor ők milyen környezetet fognak fenntartani!?
Migránsok által hátrahagyott szemét
Mit gondolsz a klímaváltozásról? Valós probléma, vagy csak kitaláció?
BTG: Valós probléma, amit meg kellene oldani. De a szűklátókörű, már említett fogyasztói társadalom és a szellemi szemetet magából kiokádó jelenlegi elit nem fogja tudni megoldani, mert a gazdaságot a hamis, állandó növekedés szükségességének mítoszára építették fel. Egyetlen megoldása lenne: ha a Mars vagy egyéb bolygó kolonizálási program valóban működne és ezáltal megszabadulna a Föld az őt kifosztó sok modern, szcientista, liberális, sznob liberálistól. Remélem annyian itt hagyják a Földet közülük, hogy újra élhető lesz ez a bolygó.
KKB: Az én nagyszüleim sokat meséltek a saját gyermekkorukról, én ezeken a történeteken nőttem fel. Ők a hatalmas élettapasztalatukkal és bölcsességükkel, megélve közel egy évszázadot, helytálló következtetéseket tudtak levonni a világ változásairól. Az ő gyermekkorukban télen hideg volt és nem volt ritka a méteres hó sem, a mi gyermekeink pedig már nem is tudják értelmezni a fehér karácsony fogalmát. A klímaváltozást tapasztaljuk a saját bőrünkön, és ez megint egy olyan globális probléma, ami sajnálatosan, de logikusan következik a modernségből. A fejlődés mítosza, a mindig több utáni vágy, a kielégíthetetlen fogyasztási mánia a természet egyre csak fokozódó kizsigerelését és ezzel együtt a károsítását vonja maga után.
Mi a véleményetek Magyarország természeti adottságairól és tájairól? Mi teszi különlegessé?
KKB: Mi, magyarok itt a Kárpátok ölelésében egy olyan földi paradicsomban vagyunk otthon, ami egy önmagában teljes egészet alkotó földrajzi egységként teremtetett és adatott nekünk. A középkori Európa egyik leggazdagabb birodalma volt a Magyar Királyság, mintegy háromszáz éven keresztül mi adtuk Európa aranytermelésének öthatodát, az erdélyi sóbányákból mérhetetlen jövedelme származott az országnak. A külföldi átutazók úgy írták le Magyarországot, mint ahol a folyók egyharmada víz, kétharmada hal. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Kárpát-medence oszthatatlan egységet alkot, ami a mai, Trianon utáni felszabdalt állapotában súlyos betegségben szenved. A betegséget pedig csak tovább mélyítette és súlyosbította a majd ötvenéves bolsevik rombolás. De még ebben a megcsonkított és sokat szenvedett állapotában is természeti kincsek tárháza hazánk, amire sokan ma is olthatatlan mohósággal fenik a fogukat. Elég csak a grandiózus izraeli befektetésekre gondolnunk vagy Simon Peresz izraeli államelnök mondatára, miszerint “felvásárolják Magyarországot”.
BTG: A jelenlegi Magyarország csonka. Ez nem egy nacionalista kijelentés részemről, hanem tény. Mint említettem a Kárpát-medence az, ami földrajzilag egységes volt. Megtalálható volt minden természeti adottság és erőforrás. Ez volt a legnagyobb különlegessége. Sajnos a folyószabályozások és egyéb durva beavatkozások sokat ártottak, de még a csonka Magyarország is számtalan természeti csodával van megáldva. Termálvizek, maradék ártéri rendszerek, erdőségek, a vadállomány, hegységek és még sorolhatnánk.
Kárpát-medence
A jelenlegi magyar népnek milyen a kapcsolata a környezetvédelemmel, mit tud hozzátenni a mai magyar társadalom a természeti kincsek megóvásához?
BTG: A magyar nép a legújabb korok, körülbelül a liberalizmus felbukkanásáig harmóniában élt a környezetével. A folyók kiöntését nem akadálynak élték meg, hanem ártéri gazdálkodást folytattak, a mai ember pedig gátakat épít, folyókat szabályoz, hogy ártérekbe költözhessen. A magyar népi hagyományt tanulmányozva rengeteg olyan megoldásra bukkanunk, amiből a mai gazdálkodóknak is csak tanulni lehetne. Sajnos a mai magyarság jelentős része is ugyanolyan liberális-fogyasztó nézeteket vall, mint a többi nyugati ország, úgyhogy a mi, jelenlegi, általánosan vett társadalmunk nem tud semmit sem adni, de ha a magyarság is visszatérne a gyökereihez, akkor igenis tudna változtatni nagyon sokat. Büszkének kellene lenni a hagyományainkra és akkor lenne esély, hogy ezeket adaptálni is tudjuk a jelenbe.
KKB: Mivel a fizikai környezetszennyezés annak a szellemi és lelki elsötétedésnek, megbetegedésnek és szennyezettségnek a kézzelfogható kivetülése, ami a jelenkori embert jellemzi, ezért a környezetszennyezés megszüntetését a szellemi és lelki megtisztulással kellene kezdeni, amiből a fizikai szennyezés csökkenése is egyértelműen következne. Egyszersmind ez a megtisztulás és gyógyulás lenne a legnagyobb haszna a társadalomnak.
Mit gondoltok a biogazdálkodás jelenlegi formájáról? Támogathatónak tartjátok a biogazdálkodást?
KKB: Ma már fényűzésnek számít az, ami még a nagyszüleinknek a normális életet jelentette, hogy természetes, méreg- és vegyszermentes élelmiszereket fogyasszunk. Már amennyiben a “bio” jelölés ezt jelenti, hiszen a törvények és bürokrácia által agyonnyomott világunkban minden már csak jogszabályi kategóriává degradálódott. Magyarul egy vegyszer addig alkalmazható ökológiai gazdálkodás során, amíg a törvények ezt lehetővé teszik. Számtalan példát láttunk már arra, hogy korábban hosszú ideig használt vegyszereket egyszer csak méregnek nyilvánítottak. Az élelmiszeripar egyébként is a gátlástalan hazudozás húzóágazata. Ma már majd minden élelmiszer hamisított, aromák és adalékszerek egyvelege a marketing szakemberek által kitalált, csodálatosan szépnek mutatott, ám a beltartalommal köszönőviszonyban sem lévő csomagolásba öltöztetve. A bio élelmiszer az átlaghoz képest valóban minőséget jelent ma, de azért egy pillanatra emelkedjünk ki a 21. század abnormális posványából, és őszintén nézzük meg, hogy miről is kell beszéljünk: amit megeszünk, az nem az, mint aminek hisszük. Ami viszont valóban az, aminek mondják, az csak a nagyon kevesek által megfizethető luxus kategóriába tartozik.
BTG: Bonyolult kérdés, mert nyilván szimpatikus és támogatandó, hogy ne vegyszerbe áztatott élelmiszereket együnk. Azonban azt is meg kell vizsgálni, hogy ilyen rendszer kiterjeszthető lehet-e a Föld teljes népességének ellátásához, vagy milyen kompromisszumokat kellene meghozni… Sajnos a túlnépesedés az élelmiszer-ellátást is kihívások elé állítja globálisan. De Magyarország nincs túlnépesedve, sajnos mi fogyóban vagyunk, amin változtatni kell! A mi országunkban vidéken, egyénileg, akinek van igénye erre, meg tudja oldani: mi magunk is egy hazafias család teljesen bio, szegedi tönkölybúzáját vesszük. Helyi nénik által, “bio” módon tartott tyúkok által tojt tojást esszük és tehenészetből való tejet iszunk, illetve abból készít a feleségem sajtot. Vidéken ez még könnyebben kivitelezhető.
Permetezés…
Milyen társadalmi és politikai rendszerre lenne szüksége Magyarországnak, hogy eredményesen megvédelmezhesse természeti kincset?
BTG: A társadalmi rendszer és a politikai konstrukciók csak a felszín. Nem hiszek benne, hogy pusztán jogszabályok megváltoztatásával, más keretek felállításával érdemi változást lehet elérni bármilyen területen. Organikus, középpont körül szerveződő, felfelé irányuló társadalmi berendezkedésre lenne szükség, ahogy minden szinten normalizálódjanak az állapotok, így a környezethez való viszonyunk is.
Hogyan segíthet a keresztény identitás a környezettudatosságban?
KKB: A keresztény identitást a 2. világháború tragikus elveszítése után az ateista-materialista bolsevik berendezkedés agresszív és terrorisztikus módon kiirtotta a társadalomból. Az ellenálló papokat bebörtönözték vagy likvidálták, a szerzetesrendeket feloszlatták, tiltották a templomba járást és a vallásos életet. A pusztítás eredménye nyilvánvaló: a mai posztkommunista liberalizmusban már elnyomásra és tiltásra sincs szükség, hiszen a társadalom döntő többsége gyakorlati materialista, akiket nem érdekel a vallás és a hit, a tanítóhivatal szerepét pedig az egyházak helyett a tömegmanipuláló média hazugsággyárai vették át. Ebből következően tehát elsőként a társadalom rekrisztianizációjára volna szükség, ami kellően mélyen átélve életrendező erőként kellene, hogy fellépjen. A keresztény tanítás pedig a profitmaximalizálás, a mohó vagyon- és élvezethajhászat érdekében végzett környezetpusztítással kapcsolatban pedig egyértelmű, hiszen Krisztus Urunk szavai szerint “mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”
A ti mozgalmatok sok energiát fektet az ifjúságnevelésbe. Része lehet-e a környezettudatosság és védelem ezen oktatásnak? Ha igen, hogyan, hogyan volt-e része eddig?
BTG: Mi eleve a természetközeliségre nevelünk. Nem erőszakosan, hanem magától értetődően. Például összejövetelink nagy részét nem hotelekben, vagy egyéb épített környezetben tartjuk, hanem a városoktól messzebb, erdőben, erdei házaknál, ahol még a hidegebb időszakban is kint alszunk a csillagos ég alatt. Megtanulunk a természetben élni, ami során megismerjük a minket körülvevő természetet. Természetesen oda figyelünk a szemetelés és a környezeti károkozás elkerülésére a táborozások során.
Vármegyések takarítják a Szent László kilátó környezetét Mogyoródon
Szerveztek-e környezetvédelmi akciókat, illetve ösztönöztek-e erre másokat is?
BTG: Szoktunk szemétgyűjtő akciókat szervezni, illetve a rendezvényeinken is próbálunk rendet tartani a résztvevők között is, hogy ne szemeteljenek. Takarítottunk már várakat, kilátókat, patakokat, erdőket, de egyébként ez rajtunk kívül túl sok embert nem mozgat meg sajnos. Legutóbb a hozzánk köthető médiafelületeken mozgósítottunk mi is aláírásgyűjtésre a Csarna-völgy kapcsán, ahol az egyik utolsó érintetlen erdőségbe szerettek volna kisvasutat építeni. Az akció sikerrel járt, az erdőség megmenekült az értelmetlen beruházástól.
KKB: Egy alkalommal egy Szent László királyunkról elnevezett kilátót és környezetét tettük rendbe, mert elhanyagoltságán túl semmirekellő alakok szemétlerakónak használták az épületet. Önkéntes csapatunkkal összeszedtük a hulladékot, lemostuk a falakról a graffitiket, rendbe tettük a környező növényzetet. Majd legnagyobb meglepetésünkre a helyi önkormányzat rendőrségi feljelentéssel hálálta meg önzetlen akciónkat, mondván, hogy illegálisan mentünk be a teleszemetelt és -mocskolt épületbe. A helyi közigazgatás kapcsán felmerült, hogy tudatosan hagyják lepusztulni a helyet, hogy aztán a földterületet eladhassák. Amíg ez a mentalitás uralkodik az államigazgatás szintjén, addig sajnos az emberek nem motiváltak abban, hogy a magyar közösség számára fontos feladatokban önként aktivizálják magukat. Borzalmas, hogy ha van valaki, aki a Facebook és a televízió rabsága helyett tenni akarna valamit a hazájáért, azt az állam büntetéssel szankcionálja. Persze, nekünk, vármegyéseknek ez a történet nem vette el a kedvünket, mi nem a köszönömért vagy gratulációért tesszük a dolgunkat.
Hajlandóak lennétek-e együttműködni egyéb pártokkal és mozgalmakkal, amikkel általánosságban lehet, hogy nem értetek egyet, de egy adott kérdésben közös a cél, például erdők, vagy folyóvizek kérdése.
KKB: A HVIM nem párt, mi a pártpolitika felett állunk, éppen azért, mert minket nem a négyévenkénti választás és nem a választópolgárok meggyőzése érdekel, mi az általános politikai témáknál és közbeszédnél magasabb rendű kérdésekkel foglalkozunk, álláspontunkat pedig nem az aktuális népszerűség vagy népszerűtlenség függvényében alakítjuk ki.
Pártoktól független szervezet vagyunk, ezért a mi részünkről lenne nyitottság azon témákban együttműködésre, amelyekben azonos véleményen vagyunk. De lássuk be, egy demokráciának és az általános választójognak kitett párt számára veszélyes egy olyan szervezet, amelyik nem kívánja az elveit politikai haszonért áruba bocsátani. Ezért ritka az eset, amikor szoros együttműködésben dolgozunk egy politikai párttal.
BTG: Természetesen nem zárkózunk el semmilyen együttműködéstől sem, amennyiben a más szervezetek nem az Önös politikai érdekeiket nézik és nem pusztán haszonlesésből állnak az ügy mellé.
Kik a közelebbi szövetségesek, baráti szervezetek Magyarországon kívül és belül? Vannak lengyel kapcsolataitok? Mit gondoltok Szlovákiáról? Nem feltétlenül a környezetvédelem kapcsán felmerülő kérdések.
BTG: Bárki a szövetségesünk lehet itthon és külföldön egyaránt, akik valós szellemi talapzaton állnak és a régi, hagyományos világ értékeit képviselik a modern világrenddel szemben. Vannak nagyon pozitív kezdeményezések úgy Magyarországon, mint a világon, akikkel kapcsolatban állunk. Nagyon fontos az organicitás a szervezeti, de egyébként a személyes kapcsolatok területén is. Ha mesterséges, erőltetett valami, akkor az általában gyorsan leépül. Bárminemű, hosszantartó szövetségnek, barátságnak az alapja a közös szellemiségnek kell lennie, ami kapcsolatnak organikusan kell kialakulnia. Az ilyen kapcsolatokat építjük a személyes életünkben és a Mozgalomban is.
Szlovákia egy műállam, mesterségesen létrehozott kreálmány, nem egy organikus átalakulás eredménye. Ennél az államnál még én is, a magam 30 évével is idősebb vagyok. Félreértés ne essék: nincs bajom a szlovák emberekkel, mint egyébként semmilyen népcsoporttal, de a történelemhamisítást nem szeretem. Erőszakos szlovákosítással lett akkora a szlovák nép, amekkora lett. Mindenesetre most vannak nagyobb bajok is, mint ez konfliktus: a migráció, a nyugati, modern életstílus mindent beborító szennye. Inkább lennék szlovák birkapásztor, mint egy modern nyugati bankártípusú világpolgár. Lengyelország más: ők egy történelmi nép, akikkel szoros történelmi szövetség köt minket össze. Egyébként a napokban derült ki, hogy erős bennem a lengyel vér is.
KKB: Mi nagyon határozottan megkülönböztetjük egymástól a nacionalizmust és a sovinizmust. A szeretetnek hierarchiája van. Az ember normális esetben kedveli a szomszédait vagy a kollégáit, de természetes dolog, hogy a saját családját jobban szereti. Mi elutasítunk minden vulgáris sovinizmust, nem táplálunk gyűlöletet a szlovák vagy román vagy szerb emberek felé, hiszen mindannyian a Szent Korona alattvalói vagyunk, de magától értetődik, hogy a saját nemzetünk fiai, saját testvéreink közelebb vannak a szívünkhöz. Ezért a magyarellenes atrocitásokat vagy éppen állami szintű brutális jogfosztásokat elkövető soviniszták az ellenségeink.
Az együttműködést el tudjátok-e képzelni a biogazdálkodás vagy egyéb természetvédelmi témák mentén?
KKB: Az egyik civil szervezet, mellyel kiváló, szoros kapcsolatot ápolunk többek között a megnyomorított magyar vidék problémáival és az agrárium érdek-képviseletével foglalkozik. Ma Magyarországon a teljes mezőgazdaság ellehetetlenített és kiszolgáltatott állapotban van tartva. Nincs törvényileg védve a termőföld a külföldi spekulánsoktól és hazai oligarcháktól, a magyar kormány olyan milliárdos üzletemberek zsebében van, akik a saját pénzügyi érdekeik és exporttörekvéseik érdekében gátlástalanul kiszipolyozható hátsó udvaruknak tekintik a vidéket. A kistermelők pedig nem jutnak megfelelő támogatásokhoz, a piaci felvásárlási árak pedig sokszor a megtermelés költségeit sem fedezik. Néhány évvel ezelőtt egy évtizedek óta működő biogazdaságot éppen azért tettek tönkre, mert az általuk bérelt termőföldre szemet vetettek politikusi rokonsággal rendelkező üzletemberek, akiknek aztán a földbérleti pályázaton jogszerűtlenül kijátszották a termőterületet.
Egyébként az említett civil szervezetben van az a barátunk, aki saját apró földjén saját búzát termel, amiből lisztet készít olyan léptékben, ami a saját családjának és szűk baráti körének elegendő. Nála viszont biztos lehet abban az ember, hogy tényleg bio, vegyszermentes termesztést folytat. Őket említette Gábor is.
Van-e pártokkal kapcsolatotok? A környezetvédelmet hogyan látjátok a pártpolitika szintjén?
KKB: Sajnos az agrárium problémái és főleg ezen belül az ökogazdálkodás olyan téma, ami igazán keveseket érdekel, holott nemzetstratégiai ügy. Viszont ma már a gazdaság átrendeződésével és a mezőgazdaság tudatos pusztításával nem olyan széles a termőföldből élő társadalmi réteg, hogy a választópolgári szimpátiát és szavazatszámot mindenek fölé helyező politikusok túlzottan sok figyelmet fordítanának rá. Mivel a populizmus politikája nem is tűri meg a saját területükön jártas szakpolitikusokat, ezért az a tapasztalat, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó politikusokat háttérbe szorítják, főleg, ha kényes pontra tapintanak rá. Márpedig az agrárszektor kifosztásában sok politikus haszonélvező, amit nem szeretnek a nyilvánosságnak kiteregetni.
BTG: Amíg a Jobbik nem lett nyíltan a jobboldali eszme elárulója és nem sorolt át abszurd módon a balliberális oldalra addig együttműködtünk velük. Jelenlegi párt, amihez legközelebb vagyunk, bár jelenleg nincs intézményesített együttműködés velük, az a Mi Hazánk Mozgalom.
(64 – Szent Korona Rádió)