Szentlászló hős védői előtt tisztelegtünk

Idén negyedik alkalommal is tisztelegtünk a Délszláv háború horvát és magyar hősei előtt Szentlászlón. Az ősi magyar város jelen pillanatban Horvátországhoz tartozik, és annak idején közös erővel védték a település magyar és horvát lakói a szerb agresszorokkal szemben.

Hajnali órákban indult el buszunk a Fővárosból, és egy dunaújvárosi, bátaszéki és mohácsi állomás után át is keltünk a gúnyhatáron, hogy Kórógynak vegyük az irányt. Kórógy és Szentlászló magyar alapítású települések, melyek alaposan megszenvedték a Délszláv háborút. A szerbek annak idején ellenséget láttak minden nemzetiségben, mely ezt a vidéket lakta, így nem meglepő, hogy a kórógyi hősi emlékművön mind magyar, mind horvát felirat olvasható. Frano Cirko, a HCSP Ifjúsági Tagozatának elnöke szólt néhány szót a megemlékezőkhöz, majd a koszorúk, és mécsesek elhelyezése után elindultunk 5 kilométeres felvonulásunkra, mely a szerbek által lakott Palacsán keresztül vezetett Szentlászlóra.

151123_szentlaszlo_0002.jpg

A menet élén egy a horvát-magyar barátságot hirdető transzparenst vittek a szervezetek képviselői, majd tagszervezetünk transzparense következett.

151123_szentlaszlo_0001.jpg

Öt kilométer távolról sem egy megerőltető séta, pláne nem síkvidéken, de a zuhogó eső kissé megnehezítette a dolgunkat, amikor azonban Szentlászlón megláttuk a szétlőtt házakat, melyek a mai napig mementóként emlékeztetik az arra járót, hogy él itt két nép, akik mindent képesek voltak kockára tenni a szabadságért, rögtön átértékeltük az esőhöz való hozzáállásunk ...

151123_szentlaszlo_0003.jpg

Szentlászlón a a hősi emlékműnél vette kezdetét a megemlékezés. A koszorúk elhelyezése után beszédet mondott Frano Cirko a HCSP ifjúsági tagozatának vezetője, Ander Balázs a Jobbik országgyűlési képviselője, Zagyva György Gyula mozgalmunk társvezetője, Josip Miljak a HCSP vezetője, és a Szentlászlói Veteránok Szövetségének képviselője. Minden szónok hangsúlyozta az összefogás lényegességét, ami a történelem során mindig is jellemezte a horvát és a magyar nemzetet. Mozgalmunk vezetője Zagyva Gyula az alábbi mondattal zárta beszédét: "Ahogy a múltban, úgy a jövőben is magunkra fognak minket hagyni, de ez ne törjön meg minket. Ezért harcolunk vállt vállnak vetve, ezért vagyunk bajtársak."

A megemlékezés után meghívást kaptunk a szentlászlóiaktól a helyi közösségi épületbe, ahol házi süteményekkel, üdítővel, és minden átázott, átfagyott megemlékező legnagyobb örömére pálinkával vártak minket. Az összejövetel után búcsút vettünk horvát bajtársainktól, és Vukovár felé vettük az irányt. A horvátok számára ez a város lett a szabadságharc szimbóluma, szétlőtt víztornyáról készült felvételek bejárták az egész világot. A város hősi temetőjében néhány éve személyesen találkoztunk Ante Gotovina tábornokkal, aki nemsokkal szabadulása után tett látogatást a városi megemlékezésen. Ezúttal csoportunkon kívül viszonylag kevesen voltak a temetőben, de ez nem csoda, hiszen a vukovári felvonulás már napokkal korábban lezajlott.

151123_szentlaszlo_0004.jpg

A temetőlátogatás után utunk utolsó állomása felé vettük az irányt, a háborús múzeumba, mely hatalmas területen fekszik, így jó részét sajnos már nem tudtuk bejárni, de Dér Zsolt bajtársunknak köszönhetően azokat a tárlatokat, és kiállított hadieszközöket, amikre jutott időnk a legapróbb részletekig megismerhettük.

151123_szentlaszlo_0005.jpg

A múzeumlátogatás után buszunk hazafelé vette az irányt, de ahogy minden évben, így idén is megálltunk Eszéken, ahol egy forró burek, és egy hideg sör elfogyasztásával koronáztuk meg a tartalmas napot.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani minden szimpatizánsunknak, akik elkísértek minket az útra, illetve horvát bajtársainknak a szervezésért és a vendéglátásért. Jövőre ismét találkozunk! Za Dom! Spremni!

Minden jog fenntartva. Kapcsolat: [email protected]