Interjú Pest megyei vezetőnkkel, Incze Bélával

Pest megyei régiónk egy interjúsorozatot indít útjára, mely arra hivatott, hogy régiónk tagszervezet vezetői bemutatkozzanak és megosszák az érdeklődőkkel, hogy milyen jellegű tevékenységet folytatunk, de ami talán ennél is fontosabb, hogy milyen rendezőelvek mentén folyik a munka. A sorozatnak nem titkolt célja, hogy azon személyek, akik szervezeti keretek közt kívánnak tevékenykedni megismerhessék Mozgalmunkat. Elsőként Incze Bélát a régió vezetőjét kérdeztük.

HVIM Pest megye – Akik figyelemmel kísérik a HVIM tevékenységét, azok számára nem kell téged komolyabban bemutatni, de azért mégis arra kérünk, hogy felvezetésképpen pár mondatban foglald össze, hogy mit kell rólad tudnia azoknak, akik most olvassák először a neved.

Incze Béla – A HVIM-hez 2007-ben csatlakoztam, abban az időszakban, amikor a Mozgalom aktívan vette ki a részét az utcai cselekményekből, sőt meghatározó szerepe volt ezekben. Nyilván emiatt is lett számomra szimpatikus a szerveződés. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és az idő múlásával budapesti vezető lettem, majd országos vezetőségi tag. Amikor a Mozgalom alapítója, Toroczkai László Ásotthalom polgármestere lett, és az új feladatai miatt lemondott a vezetésről, alelnökké léptettek elő. Tavaly decemberben azonban lemondtam erről a beosztásról, és amellett, hogy az országos vezetőségnek tagja maradtam, elsősorban a Pest megyei tagszervezetek irányításával foglalkozom, de a feladataim közt szerepel a déli régió vezetése is. Szerencsére egy kiváló koordinátor segíti ott a munkámat, így én szinte csak tanácsokat adok nekik.

2016_ib_0001.jpg

Nem megszokott egy politikai szervezetnél, hogy a vezetők csak úgy lemondanak a tisztségeikről. Mi áll a dolog hátterében?

Elsősorban az, hogy mi nem vagyunk egy hétköznapi politikai szervezet. Tisztában vagyok azzal, hogy máshol a felfelé könyöklés a meghatározó. Természetesen én is felfelé törekszem, de egészen más értelemben. A politikai vagy pontosabban mozgalmi tevékenységem szerettem volna egy szűkebb régióra fókuszálni, és ezért az országos vezetői tevékenységből vissza kellett vennem. Ilyen egyszerű ez a dolog, egyéb mögöttes okok nincsenek.

Ez a lemondás decemberben történt, de most már március van. Az elmúlt három hónap mivel telt számodra?

Tervezéssel és alapozással, illetve a régi tagság revíziójával. 2016-ban és ’17-ben olyan terveket akarunk Pest megyében megvalósítani, melyekhez szükség van egy megbízható csapatra, egy olyan bombabiztos divízióra, aminek minden tagjáról tudom, hogy terhelés hatására sem fognak kihullani vagy összeomlani. Ez persze azzal jár, hogy papírforma szerint megcsappant kicsit a létszám, de ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Most viszont kialakulóban van egy olyan mag, akikre tudom, hogy minden körülmények közt számíthatok.

2016_ib_0002.jpg

Beszélnél kicsit bővebben ezekről a tervekről, amik az elkövetkezendő két évet meg fogják határozni?

Egyrészt szeretnék Pest megyében legalább két új tagszervezetet alapítani. Az egyiknek már a körvonalai megvannak. Sajnos a Dunakanyar mindig egy fekete folt volt, annak ellenére, hogy az egyik legnagyobb rendezvényünket több mint tíz éven keresztül ott bonyolítottuk le. Most viszont úgy néz ki, hogy egymásra találtunk azzal a személlyel, aki meg fogja szervezni a helyi csapatot. A másik tagszervezetet Pest megye déli végein képzelem el, de ez még nagyon a jövő zenéje. Azt le kell, hogy szögezzem, hogy csak azért senkit nem fogunk felvenni, hogy papíron többen legyünk. Magas elvárásaink vannak a tagság irányába, épp ezért kevés az olyan személy, aki sikeresen tölti le a minimum egy éves próbaidőt, de akinek sikerül, az egy új családot is nyer ezáltal.

És a tagszervezet alapításokon kívül milyen terveitek vannak még?

Inkább irányvonalakról beszélnék, mint konkrét tervekről. Hogy helyi szinteken mire lehet majd számítani, azt elmondják a tagszervezet vezetők.

Nagyon remélem, hogy hosszútávon nem kell ezzel a problémával foglalkoznunk, de mint ahogy az köztudott két székelyföldi vezetőnk előzetes letartóztatásban van, koholt vádak alapján. A nekik való segítségnyújtás, és az ügy minél szélesebb rétegek elé tárása a legfontosabb most az egész Mozgalomnak.

2016_ib_0003.jpg

Felületes szemlélő számára kifelé ennek komoly látszatja nem lesz, de nagy hangsúlyt fektetünk a belső építkezésre. Csak akkor tudunk bármilyen komoly eredményt elérni, ha a bajtársi közösség tényleg bajtársi közösségként, sőt bizonyos értelemben családként működik. Arra törekszem, hogy a tagság számára meg legyenek teremtve azok a körülmények, amik ezt lehetővé is teszik. Amellett, hogy a mozgalmi tevékenység miatt alapvetően gyakran találkozunk, edzésekre is együtt járunk, és együtt is szórakozunk. Csak akkor alakulhat ki a kölcsönös bizalom, ha mindenki jól ismer mindenkit, és elismeri a másik erősségeit, de tolerálja a hibáit, és természetesen mindenki mindenkinek segít a hibák legyőzése során. Arra is figyelmet fordítok, hogy az újonnan érkezők felé nyitottak legyenek a régi tagok.

2016_ib_0004.jpg

Tehát civilként is sokat vagytok együtt. Milyen programokat szoktatok ilyenkor szervezni?

Nagyon fontos, hogy onnantól kezdve, hogy valaki megkezdi a próbaidejét soha, egy pillanatra sem lesz többé „civil”. Akár együtt vagyunk, akár nem, ez a személy mindig a Vármegyét képviseli ott, ahol éppen van. Ahogy fentebb említettem, együtt járunk például edzeni, de szoktunk menni előadásokra, filmvetítésekre, túrázni és persze szórakozni is. Úgy gondolom, hogy a kikapcsolódás is szerves részét kell, hogy képezze a közösség életének. Egyrészt az emberek akkor mutatják meg igazi arcukat, amikor felszabadultan viselkednek, másrészt minél több a közösen megélt kellemes pillanat, annál szorosabb a kötődés is minden egyes személy irányába. A nehéz, embert próbáló pillanatok még szorosabbra fűzik ezeket a szálakat, sőt adott esetben felbonthatatlanná, de mielőtt ezek eljönnek, már meg kell lennie az alapoknak.

2016_ib_0005.jpg

Mire számíthatnak az érdeklődők a nyilvános rendezvények terén?

Ahogy fentebb is említettem konkrétumokat nem fogok most feltárni, nem akarom elvenni az illetékes tagszervezet vezetők kenyerét, de a katonai hagyományőrzésre például nagy hangsúlyt akarunk fektetni. Ma már Kárpát-medence szerte mindenhol találkozhat az ember olyan hagyományőrző csoportokkal, akik magukra öltik egy adott korszak ruháit, és fegyvereit, és a bemutatókon formailag előadnak egy showt, aztán azzal, hogy leveszik a különböző egyenruhákat vissza is vedlenek „Józsivá a hatodikról”, de mi ezt a Vármegyében nem tartjuk igazi hagyományőrzésnek. Mi sokkal kisebb hangsúlyt fektetünk a formára, és sokkal többet az adott korszak erényeire, amiket a harcosok képviseltek. Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy egy rendezvényen lesz olyan, aki beöltözik például ’56-os pesti srácnak, de nem az a célunk, hogy az érdeklődő pár percre rácsodálkozzon, hogy „jé, ilyen volt egy molotov koktél”, hanem az, hogy átadjunk valamit abból a heroikus, önfeláldozó szemléletből, ami jellemezte adott esetben a pesti srácokat.

Pest megyéhez és Budapesthez számtalan olyan személy, és esemény kapcsolódik, melyekről sok esetben azok sem tudnak, akiket egyébként érdekelne ez a téma. A HVIM-nek mindig küldetése volt a tabudöntögetés, és a dicső pillanatok megfelelő színezetben való bemutatása. Ennek szellemében hívtuk életre, több szervezettel közösen az Attila Védvonal Emléktúrát, vagy tettük rendbe a Hősök Temetőjét, de Maglódon például egy helyi ’56-os harcosnak állítottunk emléket, akire már csak a közvetlen hozzátartozói emlékeztek. Ez a három példa konkrétan érzékelteti, hogy milyen úton akarunk haladni. Az iskolában a II. világháborús szerepvállalásunk kapcsán mást sem hallanak a diákok, mint hogy „bűnösök” vagyunk, mi ezzel szemben azt mutatjuk fel, hogy szövetségeseinkkel közösen milyen körülmények közt szálltunk szembe a vörös hordával a sebtében „felhúzott” Attila Védvonalon.

2016_ib_0006.jpg

Azt elkeserítően kevesen tudják, hogy valaha volt egy olyan temető Budapesten, ahol több tízezer hősi halottat helyeztek végső nyugalomra, de a kommunizmusban 99%-át elpusztították a parcelláknak, az amortizáció pedig a mai napig zajlik. Ha látják napjaink generációi, hogy mennyi ember áldozta az életét ezért a hazáért, akkor lehet, hogy elgondolkoznak azon, hogy milyen irányba építsék az életüket.

2016_ib_0007.jpg

A maglódi egy speciális, helyi történet. Azon túl, hogy az ottani tagszervezetünk számára becsületbeli ügy a szóban forgó emlékmű felállítása, ezzel emberközelivé is teszünk egy történelmi eseményt. Aki elsétál majd a szobor mellett, annak eszébe juthat, hogy "ez az ember pont ugyanígy sietett munkába, mint most én, de ’56 október 23-án Pestnek vette az irányt, és többet nem jött haza, mert volt valami, ami fontosabb volt számára...".

2016_ib_0008.jpg

Az egyik legnagyobb problémának tartjuk, hogy a történelemoktatás olyan szemléletet ad tovább a fiataloknak, amiből sugárzik az önfeladás, a gyávaság és a „merjünk kicsik lenni” elve. Mi ezzel szemben egy olyan szemléletmódot akarunk átadni, amiből kiderül, hogy elődeink minden korszakban megállták a helyüket harcosokként, és ennek legfőbb oka létszemléletük és ebből fakadó világnézetük volt. Ha ezeket a dolgokat tanulmányozza az ember, és nem csak érdekességekként, hanem egyfajta életvezetési fonálként tekint rájuk, akkor a régi erények ismét feltámadnak. Na, ez az, amit mi katonai hagyományőrzés alatt értünk és amit, időt és energiát nem sajnálva gyakorolni is fogunk.

Úgy gondolod, hogy rendelkezésre állnak olyan felületek, amikkel akár társadalomformálást is végre lehet hajtani?

Nem. Sőt, az a szomorú helyzet, hogy nem is fognak. Fentebb nem fogalmaztam elég egyértelműen, de mi nem akarunk mindenkihez szólni. Mi csak azokat akarjuk megszólítani, akikben van egy alapvető hajlam arra, hogy érdeklődjenek ilyen kérdések iránt. Ennek oka, hogy a világ olyan mélység irányába zuhan, ami szinte felfoghatatlan. Egy neves jobboldali gondolkodó, báró Julius Evola ezt a problémát így fogalmazta meg: “Az általunk tekintetbe vett differenciált ember teljesen a társadalmon kívül érzi magát, nem ismeri el annak a követelménynek semmiféle erkölcsi jogosultságát, hogy beilleszkedjen egy képtelen rendszerbe: Nem csak azt tudja megérteni, hogy kívül van a társadalmon, hanem azt is, hogy egyenesen ellene van a társadalomnak – ennek a társadalomnak.” A mi küldetésünk tehát az, hogy olyan közösséget hozzunk létre, ami képes arra, hogy a tagjait megvédje ettől a beteg világtól. Elsősorban szellemi, de ha kell, akkor fizikai értelemben egyaránt.

De, hogy egy harmadik területet is említsek, az utcai demonstrációk tekintetében is meg akarunk újulni. Kevesebb nyilvános rendezvényünk lesz, és több zártkörű flashmobunk. A nyilvános utcai demonstrációk tekintetében meg akarunk honosítani egy olyan megjelenési formát, aminek előhírnöke volt például a tavalyi Trianon Felvonulás. Fiatalos, és korszerű megjelenés, de ugyanakkor a katonai fegyelem is megjelenik egyazon rendezvényen.

2016_ib_0009.jpg

Nem akarok senkit megbántani, ezért megpróbálok úgy fogalmazni, hogy a lényeg érthető legyen, de azért mégse sértsek halálra senkit. Azzal a jelenséggel amit „nemzeti oldalként” ismer a társadalom, egy ideje nem tudok, és már nem is akarok azonosulni. Izzadságszagú, sőt sokszor tragikomikus, ami történik. A mostani irány nem vezet sehová, legfeljebb oda, hogy még a régi eredmények is röhejessé válnak. Mi ebből ki akarunk törni, és ki is törünk.

Kemény szavak. Nem tartasz attól, hogy sokak megsértődnek, ha majd ezt elolvassák?

Azt nagyon remélem, hogy olyanok nem veszik magukra, akikre nem vonatkozik, de ahogy mondtam nem tudok visszafogottabban nyilatkozni. Többet nem is akarok ebben a témában elmondani. Épp azért van elegem az ilyesmiből, mert helyben járásnak tartom, én pedig előre akarok menni. Az idő és az általunk szervezett események, illetve azok a projektek, amikhez adjuk a nevünket, majd minket fognak igazolni.

Beszélgettünk belső építkezésről, és olyan tervekről, amiket a nagyvilág is látni fog. Ezekből nyilván le lehet szűrni a leglényegesebb dolgokat, de lenne valami zárógondolatod?

Nem záró, hanem inkább kezdőgondolatom van. Azért kezdő, mert egy olyan időszakot fogunk most megindítani a Pest megyei HVIM történetében, amire ellenségeink rettegve, mi pedig borzasztó büszkén tekinthetünk majd vissza egyszer. Aki úgy érzi, hogy képes arra, hogy a részese legyen, azt várjuk sorainkba.

2016_ib_0010.jpg

Minden jog fenntartva. Kapcsolat: [email protected]