Interjú Lipták Tamással, a fővárosi tagszervezetünk vezetőjével

Pest megyei régiónk egy interjúsorozatot indít útjára, mely arra hivatott, hogy régiónk tagszervezet vezetői bemutatkozzanak és megosszák az érdeklődőkkel, hogy milyen jellegű tevékenységet folytatunk, de ami talán ennél is fontosabb, hogy milyen rendezőelvek mentén folyik a munka. A sorozatnak nem titkolt célja, hogy azon személyek, akik szervezeti keretek közt kívánnak tevékenykedni megismerhessék Mozgalmunkat. Másodikként Lipták Tamást budapesti vezetőt kérdeztük.

HVIM Pest megye – Hírszolgálat – Aki az utóbbi években részt vett valamilyen vármegyés rendezvényen, az egészen biztosan összefutott veled, de a különböző weboldalakon megjelenő írásaidból is ismerhetik a neved. Hogyan lesz valakiből a HVIM budapesti vezetője? Milyen út vezetett ideáig?

Lipták Tamás – Ahogy nagyon sok hasonló korú fiatalnak, úgy az én életemben is döntő volt a 2006-os év. És ahogy nagyon sokak, úgy én is azt hittem sokáig, hogy elég felvenni a Nagy-Magyarországos pólót, és máris méltó leszek őseink nagy híréhez. Egy idő után egyre inkább beláttam, hogy ez mekkora tévedés, éreztem, hogy ha többet akarok elérni – márpedig többet akartam – akkor azt csak szervezeti keretek között tehetem meg. Egy hazai Kispest kupameccsen a Kanyarban beszélgettem egy akkor HVIM tag ismerősömmel, és ő tanácsolta, hogy lépjek be a vármegyébe, amit természetesen ismertem már akkor is, így nem kellett sokáig érvelnie. Ennek immár hat éve. A tétlenséget soha nem szerettem, és ahogy felvettem a ritmust, úgy lettem egyre aktívabb és kreatívabb, aminek az lett az eredménye, hogy előbb a tagszervezet vezető helyettesi rangot érdemeltem ki, majd kis idő elteltével, 2014 elején a budapesti közösség vezetését is rám bízták, ami mondanom sem kell, amellett hogy óriási megtiszteltetés volt, hatalmas feladat is egyben, amit igyekszek a maximumot nyújtva ellátni. Az első időszak a tanulással és a tapasztalatszerzéssel telt, az utóbbi hónapokban érzem azt, hogy a megszerzett tudást egyre eredményesebben tudom az aktív mozgalmi munkában kamatoztatni. Egyre nagyobb mértékben veszem ki a részem a rendezvények szervezéséből, és rendszeresen jelennek meg írásaim, beszámolóim a különböző vármegyés felületeken.

Idén lesz 15 éves a HVIM budapesti tagszervezete, ezt a szép kerek számot hogyan tervezitek megünnepelni?

Tizenöt év nem kis idő, és több terv is létezik ennek a születésnapnak a megünneplésére, mely szeptember első felére esik. Szinte biztos, hogy egy nagyobb szabású rendezvényt fogunk szervezni, koncerttel és egyéb programokkal, ennek részleteiért érdemes lesz figyelni a felületeinket, ahol minden információ időben napvilágot lát majd ezzel kapcsolatban. A legnagyobb közösségi oldalon a hivatkozásra kattintva érhettek el, aki pedig nem hódol be Cukorhegy bácsinak, az web-oldalunkon találkozhat a budapesti vármegyések életét, tevékenységét bemutató hírekkel, érdekességekkel, és természetesen a születésnapi programok is elérhetőek lesznek itt! Utóbbi web-oldalt már csak azért is érdemes figyelemmel követni, mert a Facebook bizonyos időközönként szereti törölni az oldalainkat. Minket persze ez nem tántoríthat el!

Rengeteg megmozdulás, akció fűződik a nevetekhez, szinte nem telik el hét, hogy valamivel ne hívnátok fel magatokra a figyelmet.

Igen, de ezt máshogy nem is lehet csinálni. Sokan beszélnek arról, hogy ők bizony keményen harcolnak a háttérhatalom, a modern világ, vagy bármi ellen, de aztán ez ki is merül az üres szavak hangoztatásán, esetleg némi látszattevékenységben, majd hazamennek, és élik tovább az addigi életüket. Talán nincs olyan ember, aki ne érezné, hogy valami baj van a világgal, de azt csak kevesen ismerik fel, hogy mi is ez a baj, és még kevesebben vannak, akik hajlandóak tenni ez ellen, őket viszont ezúton is invitálom a sorainkba, hiszen ha valamin változtatni akarunk, akkor azt csak aktív cselekvéssel, egy erre megfelelő közösségben érhetjük el. A budapesti HVIM szerintem egy ilyen közösség. Persze nem lehet mindig nagyszabású rendezvényeket szervezni, számomra azonban ugyanolyan fontos egy beszámoló vagy egy cikk megírása, egy festett kiírás kihúzása, vagy akár egy matrica kiragasztása is mint mondjuk egy több ezres Trianon Felvonulás megszervezésében való részvétel.

2016_liptak tamas_0001.jpg

Építő munkát folytatunk, ahol a sok kis téglából lehet felépíteni egy stabil és időtálló építményt, a téglák lerakását pedig nem lehet, és nem is szabad megspórolni, mert akkor tulajdonképpen nem is építettünk semmit. Volt egy főnököm az egyik munkahelyemen, akivel valahogy soha nem találtuk meg a közös hangot, ám volt egy mondása, ami nagyon megragadt bennem. Mindig azt mondta, őt nem az érdekli, hogy egy adott feladatot miért nem lehet megcsinálni, hanem az, hogy hogyan lehet. Ez nagyon fontos szerintem, mert az állandó kifogáskereséssel még soha, senki nem jutott előrébb.

Beszéljünk ezekről a téglákról, amiket említettél, kicsit konkrétabban. Milyen tevékenységet folytattok Budapesten, milyen programokat szerveztek, terveztek?

Lipták Tamás – A tevékenységünk alapvetően két részre osztható. Vannak azok a projektek, intézmények, melyek évek óta működnek, ilyen például a Trianon Felvonulás, különböző megemlékezések vagy rendezvények szervezése. A tavalyi évben hívtuk életre a Bajtársi Találkozót, melyen a hazafias tábor teljes egészét szeretnénk megszólítani, és egy olyan programra invitálni, ahol komoly dolgokról hallhat beszélgetés vagy előadás formájában, utána pedig egy lazább programmal, például akusztikus koncerttel vagy csocsóval lazíthat, bajtársias közegben. A trianoni szerződés elleni demonstrációk, a Rongyos Gárda és az Attila Védvonal után szeretnénk a Hősök Napját is méltó rangra emelni. Ennek első lépése volt a november elsejei akció, mely során több síremléket is kitakarítottunk, megtisztítottunk, de vannak további nagyszabású elképzeléseink. Tevékenységünk másik része pedig a tulajdonképpeni klasszikus mozgalmi aktivitás, amikor napi eseményeket kell lereagálni a lehető legrövidebb időn belül. Az egyik erősségünk éppen ez, hogy jól szervezett csapatként akár pár óra leforgása alatt is össze tudunk rakni egy flashmobot, vagy bármilyen más megmozdulást, ha szükséges.

2016_liptak tamas_0002.jpg

Ilyen a két székely vármegyés vezető melletti sorozatos kiállás?

Igen, ez klasszikusan ilyen terület. Amikor hírt kaptunk róla, hogy Beke Istvánt Bukarestbe szállították, másnap, december elsején egy kiírással reagáltunk, melynek a szövege, az "Igazságot nem lehet börtönbe zárni!" egyszerre szólt a konkrét vádaknak, illetve annak a ténynek, hogy Beke Istvánt valójában azért tartóztatták le, mert egyre erősödnek a székely függetlenségi törekvések, és a román hatalom így próbál meg nyomást gyakorolni a függetlenségért harcoló erdélyiekre, így ezen a napon, Erdély Romániához való csatolásának a gyásznapján külön ütött ez a kiírás. Később Szőcs Zoltánt, a mozgalom erdélyi vezetőjét is letartóztatták, így nekünk is fokozni kellett a tevékenységünket. A román nagykövetségnél december elején "terrortámadást" hajtottunk végre csillagszórókkal, illetve egy több száz fős tüntetést szerveztünk, januárban ugyanitt egy figyelemfelhívó videót forgattunk, melyen egyik székely hölgy társunk énekelt, pár héttel később pedig a Szent István tér zengte a két székely vármegyést ért igazságtalanságot egy országos akció keretében.

2016_liptak tamas_0003.jpg

A székely bajtársaink melletti kiállást szolgálta az a focibajnokság is, melyet a Pest megyei vármegyések szerveztek meg hatalmas sikerrel, egy nagyon jól sikerült rendezvény volt. És, hogy a jövőre is gondoljunk, itt jelentjük be, hogy tervezzük egy vers és prózaíró verseny meghirdetését is, melynek témája a székely szabadság lesz. Nem tudjuk, meddig lesznek előzetesben, de mi addig folytatjuk a megmozdulásokat és akciókat, amíg szabadon nem engedik őket, és persze ne feledjük, a két székely hazafi ügye a székely nép önrendelkezési küzdelmeinek is nagyobb figyelmet kölcsönözhet, amit szintén ki kell használni!

2016_liptak tamas_0004.jpg

Az illegális bevándorlók is kezdik újra felfedezni maguknak Magyarországot. A tavalyi évben igen aktívak voltatok ezen a téren, mit várhatunk idén?

Aki egy kicsit is látta, mi folyik itt, az nagyon jól tudta, hogy tavaly ősszel nem állt meg a bevándorló áradat. Sajnos a jóslatok beteljesültek, tavasszal a tavalyinál is nagyobb migránshullám várható, a magunk lehetőségeihez mérten erre is fel kell készülnünk. A tavalyi évben igyekeztünk élen járni a téma kezelésében, talán sokan emlékeznek rá, hogy egy évvel ezelőtt már kongattuk a vészharangokat a Fővárosban is. Idehaza elsőként talán mi voltunk azok, akik nem csak felismerték a veszélyt, de igyekeztek tenni is ellene, emlékezetes volt, amikor jogszabályi kereteket kihasználva ürítettük ki a Keleti pályaudvar aluljáróját, a bevándorlás ellenes tüntetésünk pedig megtöltötte a Keleti előtti teret, nagy visszhangot váltva ki. Idehaza talán ekkortól lett ennyire a közbeszéd része a bevándorlás, mint probléma. Szeptemberben a déli határnál is többször jártunk, de az idei évre is megvannak már az elképzeléseink.

2016_liptak tamas_0005.jpg

Első lépésként már lehet látni az utcákon a „refugees not welcome” feliratú matricáinkat, de további, nyílt terepen véghez vitt akciókat is tervezünk. Szerencsére Budapesten az utóbbi időszakban sikerült létrehozni egy olyan tagságot, akikre bátran lehet építeni, akikről tudom, hogy akár néhány óra alatt is ott lesznek, ahol kell, vagy nyugodtan rá lehet bízni bármilyen feladatot, és ez nagyon fontos.

2016_liptak tamas_0006.jpg

Erre építesz a jövőben úgy a magad, mint a mozgalom vonatkozásában?

Igen. A kettő szorosan összefügg, ha én tudok fejlődni és előre haladni az úton, akkor reményeim szerint a körülöttem lévő környezet is ezt az utat fogja bejárni. Amit szeretnék elérni, hogy a körülöttem lévő embereknek át tudjak adni valamit abból, ami engem mozgat és előre visz. Azt sem bánom, ha valaki esetleg meg is előz, a lényeg, hogy kialakuljon körülöttem egy olyan közeg, amit én is tudok húzni, ha kell, de a közeg is magával tud vinni, ha esetleg elfáradnék egy kicsit, mert bizony ilyen is előfordul. Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül, mindennek oka van, és mi most egy olyan közösséghez tartozhatunk, amely még nagyon nagy dolgokat fog véghez vinni, és én szeretnék erre felkészülni, és szeretnék segíteni a felkészülésben mindenkinek, aki ennek a része akar lenni. Csatlakozni pedig soha nem késő, hiszen van, aki alig egy éve van velünk, de olyan, mintha mindig is közénk tartozott volna. De azt tudnia kell mindenkinek, mi nem egy hétvégi hobbi mozgalom vagyunk. Mi a jelenlegi romlott világban szeretnénk építeni, és erre kötöttünk egymással bajtársi, vagy akár baráti szövetséget, ám építkezni csak aktivitással lehet, passzivitással nem. Mi pedig építkezni akarunk!

2016_liptak tamas_0007.jpg

Az interjúsorozat első része a hivatkozásra kattintva olvasható.

Minden jog fenntartva. Kapcsolat: [email protected]