A Don-kanyarnál elesett hősökre emlékeztünk

Megemlékezés Maglódon

Maglódi tagszervezetünk megemlékezett a 2. Magyar Hadsereg elesett honvédeiről, akik az embertelen körülmények ellenére is kitartottak és a végső erejükig támadták a vörös hadsereget. Rengetegen estek el az otthonuktól távoli vidéken. Napjainkban sok család van, kiknek egy felmenője halt meg az orosz fronton.

160126_maglod.jpg

Az eseményünk zárásaként gyertyát gyújtottunk, illetve a Vagyunk rítussal tisztelegtünk a ősök előtt, mintegy bizonyítva, hogy csak az hal meg,akit elfelejtenek.

Tiszteletadás Szegeden

160126_szeged.jpgVasárnap délután a 94 éves Török Pál Miklós nyugalmazott ezredesél, ludovikás hadnagynál jártunk, aki egy kötetlen baráti beszélgetés keretén belül osztotta meg velünk anekdotáit a Hazáért tett szolgálatairól, háborús élményeiről és megpróbáltatásairól. Pali bácsi kora ellenére kiváló szellemi és fizikai állapotnak örvend, óriási megtiszteltetés, hogy Horthy egyik utolsó katonájától személyesen hallhattunk a dél-alföldi harcokról, az 56-os szabadságharcról, a szovjet hadifogolytáborok túléléséről. A Hazáért Mindhalálig!- mondja ma is Pali bácsi, aki értékes relikviái bemutatásával, megdöbbentő frontbéli történetekkel, szavalással tarkítva tartott nekünk egy feledhetetlen történelemórát. A mai napig legfontosabb feladatának tartja, hogy a “lángot”, a nemzetért való tenni akarás buzgalmát, a trianoni nemzedék szellemiségét továbbörökítse és egy hazafias ifjúság nevelődjék megtépázott országunkban. Hosszú évekig tartó előadássorozatainak fő motivációja az volt, hogy hős bajtársainak nevét tisztára mossa – a kommunista rezsim aknamunkája eredményeként bemocskolt neveket- és rávilágítson milyen szellemi vezérfonal mentén védték a Hont ezek a hős katonák. Az élő történelmet láthattuk,ezúton is köszönjük Pali bácsinak, hogy kezet rázhattunk vele, egy igazi hazafival és ígérjük, hogy a lángot továbbvisszük!

Hétfőn este pedig a hódmezővásárhelyi Szentháromság templomban emlékeztünk meg gyászmise keretén belül a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg 1943-ban, a doni hadműveletben elesett hős katonáiról. A megemlékezést a csongrád-megyei Történelmi Vitézi Rend tagjai szervezték, a gyászmisét pedig dr. Alácsi Ervin őrnagy, tábori lelkész celebrálta, akinek saját családjában is volt doni túlélő. A misét a Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekar előadása tarkította. A szentáldozás után a templom előtt található kettős keresztnél róhattuk le kegyeletünket egy-egy mécses meggyújtásával.

A múltunkat ismernünk kötelesség, a hazánkért vívott véres küzdelmekre és áldozataira, túlélőire emlékeznünk kell, hiszen történelmünk ismerete nélkül könnyen elvérezhetünk az igazán valóságos jelenkori harcokban!

Főhajtás Pákozdon

A doni ütközet 73. évfordulóján tartott megemlékezést a fejér megyei Pákozdon az Új Magyar Gárda, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom, azon a helyen, ahol először állítottak Magyarországon emléket a Don hőseinek.
Számos felszólaló osztotta meg gondolatait a több mint száz fős hallgatósággal, beszédet mondott Mészáros István, az Új Magyar Gárda főkapitánya, Murányi Levente, az ’56-os Pesti Srácok Intézet igazgatója, Kónyi-Kiss Botond, a HVIM országos alelnöke, Tián József, a Jobbik honvédelmi kabinetének vezetője és Szávay István, a Jobbik alelnöke is.

Az elhangzottak legfőbb üzenetét talán így lehetne a legjobban összefoglalni: a 2. magyar hadsereg katonái hősiesen küzdöttek, helytállásuk példás volt, számos harcos mutatta meg, hogy az élet azért van, hogy valamiért feláldozzuk. Szemben a kommunista hazugságokkal, hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar katona nem volt sem gyenge, sem gyáva, sem alkalmatlan a harcra. Kötelességüknek eleget tettek, becsületüket megtartották, hiszen a borzalmas túlerő elsöprő erejű támadásával szemben is konokul helytálltak. A kommunista népbíróság által halálraítélt majd kivégzett Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka is e szavakkal méltatta bajtársait:

"A Don partján becsülettel harcoltak, és megakadályozták azt, hogy a vörös rém véres karmaival belemarkolhasson országunknak megszentelt földjébe. Ezek a doni hősök azok, akik betartották azt a fogadalmat, amelyet Főméltóságú urunknak a kezébe letettek. Amely minden magyar embernek a jelszava kell, hogy legyen, akár békemunkája mellett áll, akár fegyvert kell neki ragadnia, Istennel, legfelsőbb hadurunkért, s a hazáért, mindhalálig!"

Nem gyászos, könnyeket hullató, meggyötört lelkiségű megemlékezéseket kell tartani, hanem fel kell emelni fejünket, ki kell végre lépni a hazugságok mocsarából és büszkének kell lenni magyar eleink hőstetteire!

160126_pakozd.jpg

Ahogyan Kónyi-Kiss Botond fogalmazott: "Legyünk büszkék arra, hogy ennek a nemzetnek vagyunk a fiai, amely nemzet tagjai – a mi nagyapáink és dédapáink – igenis becsülettel és bátorsággal megállták helyüket az ádáz harcokban, és elszántan védték hazánkat és Istenünket."

Szemünket az oly emberi nagyságok, példát ritkító hősök tetteire kell emelnünk, mint Lévay Sándor, a Don-kanyar Leónidászának végsőkig való kitartására és önfeláldozására. Látni kell azt, hogy van élethelyzet, amikor vállalni kell az áldozatot valami többért és szebbért, mint saját életünk.

Nézzünk körül világunkban, mit tartunk helyesnek: hűnek maradni a járomhoz, vagy kitörni abból, és valami magasabbért élni! Az elmúlt korok hősi halottai erről tanúskodnak, Magyarország csak akkor marad fent és lehet szabad, ha a ma élők vállalják a küzdelmet! Több felszólaló párhuzamot vont a bolsevik elözönlés és a mai migrációs áradat közt, hiszen ma is rázúdulnak Európára azok, akik hagyományainkat, vallásunkat és ebben a feldúlt és feje tetejére állított világban még megőrzött értékeinket fenyegetik. Ezzel szemben pedig mindenkinek lehetőségeihez mérten lépnie kell, ha nem egy dzsungeltörvények uralta gettótársadalomban képzeli el a jövőjét.

Minden jog fenntartva. Kapcsolat: [email protected]